A szántóföldi növénytermesztés „zászlóshajója”, a Kukorica tavaszi alap- és startertrágyázása

A legfontosabb szántóföldi növényünk ma a kukorica. Nem véletlen, hogy a vetésterülete szinte minden évben meghaladja az 1 millió hektárt. Termésátlaga az elmúlt évtizedben 4,0-8,6 t/ha közt mozog, természetesen nem mindegy, hogy mi éppen az átlagot javítjuk, vagy alatta termelünk. A jelenlegi és a jövőben várható kukorica felvásárlási árak mellett is kijelenthető, hogy a legjobb „befektetés” a növény igényéhez és a termőhelyi adottságokhoz igazodó kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás. Ennek alapját az őszi - de ha valamiért elmaradt -, akkor a tavaszi alaptrágyázás jelenti, mely során a nitrogén és a foszfor mellett különösen a kálium pótlásáról kell gondoskodni. A kukorica esetében ugyanis nagyjából a felvett nitrogén 60 %-a, a foszfor 70 %-a, és a kálium 30 %-a kerül a szemtermésbe, ezért mind a három makroelem termés-meghatározó, hiányuk esetében pedig terméskorlátozó tényezőkké válhatnak. Mit tehetünk, hogy elkerüljük az abszolút és nem utolsó sorban a relatív tápanyaghiányt?

Szerencsére a kukorica tápelemfelvételi dinamikája lehetővé teszi a foszfor és a kálium kora tavaszi kijuttatását. Az alaptrágyázásra a lehető legkorábban kerüljön sor, lehetőleg március végéig. Kezdetben a kukorica tápanyagfelvétele ugyanis lassabb, majd 5-7 leveles kortól a szár megnyúlását követően válik intenzívebbé. A kálium felvétele az intenzív növekedés idején gyakorlatilag folyamatos. A káliumnak elsősorban a vetés után 5-6 héttel a hosszanti növekedés időszakában egészen a virágzásig kell felvehető formában rendelkezésre állnia. A káliumellátásra a kukorica kifejezetten érzékeny, ez a tápelem felelős a növény jó egészségi állapotáért, a jobb szárszilárdságért (állékonyságért) és aszálytűrésért. A hiánytünetei kezdetben az idősebb leveleken jelennek meg, a levélszél a csúcsától indulva sárgul, majd a klorózis a levéllemezen tovább halad. Kálium hiányában nő a megdőlés és a szártörés veszélye, romlik a fotoszintézis hatékonysága (gyengébb széndioxid megkötés, szabad gyökök felszabadulása), a növény kevesebb szénhidrátot tud előállítani, ami később kihat a termésképzésre a kukoricaszemek kitelítődésére.

A foszforra talán kevesebb figyelmet fordítunk, pedig hiánya a kukoricát különösen a fejlődés korai szakaszában nagyon megviseli. Az intenzív kukoricahibridek foszforfelvételében a 2-3 leveles állapot már kritikus, ekkorra a szem foszforkészlete elfogy, de a gyökérzet még fejletlen. Ezen túlmenően még jó foszfor ellátottságú talajokon is hideg, vízbő vagy száraz időjárási viszonyok közt gyakori a foszforhiányt jelző liluló levélzet. Erre jelent megoldást a Genezis NP Gold Starter mikrogranulátum (NP 10:48 + 1 Zn + 0,1 B + 0,3 Fe) vetőgéppel a magárokba történő kijuttatása (15-25 kg/ha). Bár a gyökérfelület még kicsi a kezdeti intenzív növekedés, valamint az esetleges hidegbetörések (gyenge feltáródási intenzitás) miatt jelentkező foszforhiányt hatékonyan tudjuk kezelni. Később a foszforfelvétel különösen 10-12 leveles kor után a zöldtömeg növekedéssel fog folyamatosan növekedni és a virágzásban éri el csúcsát. Ezért a kora tavasszal kijuttatott foszfor legkorábban 2-3 hónap leteltével válik felvehetővé, azaz akkor, amikor a növénynek arra nagyobb mennyiségben szüksége van. A kukorica az első 60 életnapban 6-15 kg/ha, a második 60 életnapban 60-80 kg/ha foszfort vesz fel.

A megfelelő káliumellátás a napraforgóhoz hasonlóan a kukoricánál is jobb N hasznosulást eredményez. A kötöttebb, nagy agyagtartalmú talajokon és a kisebb káliummegkötő-képességű laza homoktalajokon a káliumtúlsúlyos NPK 5:10:30 + 9,4 CaO + 2,8 MgO +2,9 S és a NPK 0:10:20 + 18,3 CaO + 9,0 MgO összetételek kijuttatása szükséges. Amennyiben a kálium-ellátottság jó, a talaj foszfor-ellátottsága pedig közepes vagy gyengébb akkor javasolt a PK 1:1 arányú műtrágya összetételek használata, mint a NPK 4:24:24 + 13,3 CaO  vagy a nagyobb nitrogéntartalmú NPK 8:15:15+11,9 CaO + 2,6 MgO + 5,1 S + 0,05 B. A kukorica alá kijuttatandó komplex műtrágya mennyisége a termőhelyi adottságoktól függően 250-400 kg/ha.

A felsorolt műtrágyák hozzájárulnak a kukorica kalcium- és magnéziumigényének kielégítéséhez is. Ez azért is fontos, mert 1 tonna szemtermés és a hozzá tartozó melléktermés előállításához a növény 25 kg nitrogént, 11 kg foszfort és 22 kg káliumot, valamint ezen felül 5 kg kalciumot és 3 kg magnéziumot vesz fel a talajból. Pótlásuk a nagy szármaradványt visszahagyó elővetemények, mint a napraforgó vagy maga a kukorica után feltétlen szükséges ugyanis a káliumhoz hasonlóan, kalcium és a magnézium döntően a szármaradványokban található és később a bomlást követően (ami adott esetben már késő) válik újra hozzáférhetővé. Kalciumhiánnyal különösen savanyú talajokon találkozhatunk ahol ez az elem a növekedést lassító, terméskorlátozó tényezővé válhat. A magnézium szintén kulcsfontosságú, hiányában az idősebb leveleken érközi sárgulás jelentkezik, a lebomló klorofill nem képződik újra, nő a hő stressz esélye, a termés csökken. Aszályos időjárás esetén megfelelő kálium és magnézium ellátottság hatékonyabb sztómazáródást biztosít, így a kukorica kevésbé hajlamos „furulyázni”, a növény jobban tűri a szárazságot is.