A zöldítésben kötelezően választható elemként megjelenő zöldtrágyázás sok gazdálkodó számára a szükséges rosszat jelenti. Pedig a szakszerűen és a terület adottságainak leginkább megfelelő növények kiválasztásával végzett zöldtrágyázás segíti a talaj termékenységének fenntartását és fokozását. A zöldtrágya kifejezetten erre a célra vetett, nagy biomassza tömegű növényfajok talajba dolgozását, egyfajta helyben megtermelt szerves trágyát jelent. Mivel hazánkban a talajélet és a talajtermékenység fenntartása szempontjából rendkívül fontos istállótrágya elérhetősége az állatállomány csökkenése miatt korlátozott, különösen fontos lenne a zöldtrágyázás jelentőségének megértése és a technológia alkalmazása.
A zöldtrágyázás jelentőségét bizonyítja, hogy a már az ókorban is használták, és termésnövelő hatását egészen a műtrágyák széleskörű elterjedéséig kihasználták. Az utóbbi 20 évben azonban újra a gazdálkodási rendszerek részévé kezdett válni. Különösen elterjedt gyakorlata van a nyugat-európai országokban (Ausztria, Németország, Franciaország), ahol a vetésforgó aktuális eleméhez leginkább illeszthető keverékeket alkalmaznak a talajvédelmére és a tápanyagellátás fokozására. Hazánkban az ökológiai gazdálkodók, illetve az AKG-ban részt vevők is rendszeresen termesztenek zöldtrágyát, sikerrel.
A zöldtrágyázás hatásai többrétűek, mivel a megtermelhető és beforgatható biomassza tömege alapvetően befolyásolja a hatékonyságot. Az elérhető zöldtömeg függ a vetésidőtől (erre később visszatérünk), a talajadottságoktól és az évjárathatástól is. A zöldtrágyázás során csak a talajban már meglévő tápanyagokat képesek a zöldtrágya növények „mozgósítani”, tehát ha a talaj nincs megfelelően feltöltve a szükséges tápelemekkel, nem várható a nitrogén megkötés, valamint más makro- és mikroelemek feltárása. A talajban rendelkezésre álló nedvesség pedig évről- évre befolyásolja a növények zöldtömegét.
Mindezek ellenére a zöldtrágyázás számos közvetlen és közvetett kedvező hatással rendelkezik:
ERÓZIÓ ELLENI VÉDELEM. A zöldtrágya növények használatával elérhető, hogy a talaj állandóan fedve legyen. Az alkalmazott növények gyors növekedésűek, hamar beborítják a talaj felszínét, gyökerük pedig gyorsan beszövik a talaj felső rétegét, védve azt a szél és vízerózióval szemben. Mivel a lehulló csapadék mechanikai rombolásának hatása nagyban függ a talajjal érintkező esőcseppek méretétől, a talajt takaró növények elsődleges szerepet játszanak az erózióval szembeni védelemben. Ennek, az egyre gyakoribb heves esőzések miatt, nem csak a lejtős területeken van jelentősége.
A TALAJSZERKEZETÉNEK JAVÍTÁSA. A különböző fajú zöldtrágyanövények a talajt eltérő mélységben szövik át a gyökereikkel. A gyökérzet közvetlen hatással van a talajszerkezetre. A szerteágazó, nagytömegű, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztő olajretek vagy mustár talajlazító hatással rendelkezik, csökkentik a talaj tömörödöttségét. A finomabb gyökerű bíborhere vagy facélia pedig a talaj felső 80 cm-ben segíti a megfelelő pórusméret kialakulását. A biológiai lazításnak köszönhetően az utóvetemény gyökerei könnyebben hálózzák be a talaj mélyebb rétegeit is. Ez különösen a nyári, aszályos időszakokban jelenthet előnyt.
A TALAJ VÍZHÁZTARTÁSÁNAK JAVÍTÁSA. A gyökérzet a talajszerkezetre gyakorolt hatásán keresztül pozitívan befolyásolja a talajvízháztartását is. A gyökérzet növekedése során kialakuló makro- és mezopórusok elősegítik a csapadék gyorsabb talajbaszivárgást, ezáltal nő a talajba jutó csapadék mennyisége. A talaj víztartóképességének fejlesztésében különösen fontos szerepet játszanak a finom gyökérzetű zöldtrágyanövények, mint pl. a facélia, pohánka, vagy a bükköny. Mint korábban írtuk, a zöldtrágyázásra alkalmas növények képesek a gyors talajtakarásra, amely a talajpárolgási veszteségét is csökkenti. A zöldtrágyanövények gyors fejlődésükhöz és nagy zöldtömeg kifejlesztéséhez természetesen nagyobb vízfelhasználást igényelnek, aminek következtében a talaj felső rétegének (0-30 cm) átmeneti nedvesség csökkenése tapasztalható. Azonban, ez a hatás a talaj fizikai állapotára gyakorolt pozitív hatásoknak köszönhetően a tél folyamán megszűnik. Összegségében a zöldtrágyázott területeken magasabb talajnedvességgel lehet számolni, mint a fedetlenül hagyott területeken.
A TALAJÉLET AKTIVÁLÁSA. A talaj biomasszájának legnagyobb részét a növények gyökérzete adja. A zöldtrágyanövények nagy gyökértömege növeli a talaj szervesanyag készletét, ami táplálékul szolgál a földigilisztáknak és talajmikrobáknak, így élénkíti a talajéletet. A földigilisztákkal átjárt föld levegőzöttebbé válik, javul a talajszerkezet és megnő a felvehető tápanyagok mennyisége. A gyökerek közvetlen közelében 100-1000× nagyobb is lehet a jótékony talajmikrobák száma, amelyek a szerves anyagok bontásáért felelősek, valamint pozitívan befolyásolják a talaj tápanyag szolgáltatását.
SZERVES ANYAG KÉPZÉS. A zöldtrágya növények nagy mennyiségű zöld növényi és gyökérmaradványt hagynak vissza. A talaj mikroorganizmusok közül heterotróf mikrobák általánosan a szerves anyag lebontásért felelősek. A megfelelő állapotban (nem elvénült) alászántott zöldtrágyanövények, különösen a pillangósok, kedvező C/N aránnyal rendelkeznek (20:1-24:1), ahhoz, hogy a mikroorganizmusok a leforgatott növényi maradványokat rövid időn belül képesek legyenek lebontani.
TÁPANYAG MEGŐRZŐ ÉS FELTÁRÓ HATÁS. A zöldtrágyanövényekkel mérsékelhető a tápanyagok kimosódása. Egyes tanulmányok szerint a másodvetésű zöldtrágyanövények a 20-55 %-kal csökkenthetik a bemosódásból adódó nitrogén veszteséget. A különböző fajok szerteágazó, mélyre hatoló gyökérzete és a hozzájuk tartozó mikorhizza rendszer a talaj nagyobb részérből képes a tápanyagok felvételére, mint a kultúrnövények és a felszín közelébe hozza azokat. Ennek főként a talajoldatban nem könnyen oldódó makroelem, mint a foszfor, illetve a mikroelem (pl. réz, cink, mangán) esetében van jelentősége. A keresztesvirágúak jelentős mennyiségű nitrogén megkötésére, a facélia, vagy a csillagfürt foszfor, míg a pohánka kálium feltárására képes, amelynek mennyisége a termőterülettől függ. A talajba forgatott zöld növényi részek bomlása során szerves savak keletkeznek, amelyek elősegítik a talajkolloidokhoz kötött tápanyagok feltáródását is. Mindemellett, pillangósok nitrogénben gazdagítják a talajt, amelynek mennyisége fajtól függően, éves szinten 50-80 kg/ha is lehet. Ez a mennyiség 5-50 t/ha istállótrágyában lévő nitrogénnek felel meg. A zöldtrágyanövények hatással vannak a talaj tápanyag szolgáltató képességére, és csökkentik kijuttatandó műtrágya mennyiségét. Az zöldtrágyanövények által megkötött és feltárt tápanyagok elérhetővé vállnak a nem csupán a következő növény számára, hanem a teljes vetésforgó növényei számára.
GYOMSZABÁLYOZÁS. A gyors kezdeti fejlődésű, talajt beborító zöldtrágyanövények – különösen a mustár és az olajretek – jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek. A facélia vagy a fehérhere kezdeti fejlődése lassú, azonban a későbbiekben bundaszerűen borítják a talajt.
SEGÍTSÉG A NÖVÉNY VÉDELEMBEN. A zöldtrágya növények vetésforgóba illesztésével megtörhető bizonyos kórokozók és kártevők fejlődési ciklusa. Számos zöldtrágyanövényről bizonyított, hogy gyökérváladékukban olyan vegyületek találhatók, amelyek hatására bizonyos talajkártevők egyedszáma gyérül. Nematóda gyérítő hatással főként a keresztesvirágúak rendelkeznek, de a répa-fonálféreg ellen (Heterodera schachtii) a facélia is hatékonynak bizonyult. A nematóda rezisztens mustár és olajretek fajták a fonálféreg teljes fejlődési ciklusát gátolják, így mentesíthető a talaj az utóvetemény számára. Facéliával, mustárral és olajretekkel végzett kutatások szerint a gyökereik által termelt ciántartalmú vegyületek jelentős, akár 50-70 %-os cserebogár pajor pusztulást is okozhatnak.
BIODIVERZITÁS FOKOZÁSA. A zöldtrágyanövények meghosszabbítják a növénnyel fedett időszakot, életteret biztosítva a hasznos szervezeteknek, élőlényeknek (egyes rovarfajoknak, hüllőknek, kétéltűeknek, madaraknak).
A zöldtrágyázás pozitív hatásai minden talajtípuson megfigyelhető az évjárathatástól függő mértékben, azonban erőteljesebben érvényesülnek gyenge termőképességű, sekély termőrétegű, vagy erőteljesen kötött talajokon. Minden olyan talajon ajánlott zöldtrágyázni, amelyen a termékenység fokozása és megőrzése a cél.
A vetés ideje, illetve attól függően, hogy mennyi ideig maradnak a területen a növények, a zöldtrágyázásnak több módozata is ismert:
FŐVETÉSŰ ZÖLDTRÁGYA egy (kora tavaszi vetés és nyári, vagy őszi bedolgozás) vagy több évre vetett ugaroltatást jelent, amely során termés nem kerül betakarításra a területről. Ez a módszer a kieső bevétel miatt a legdrágább, azonban a leghatékonyabb zöldtrágyázási forma. Különösen hatásos szélsőséges, sekély termőrétegű talajok javítására, illetve olyan területeken, ahol a nyári csapadékszegény időszakban a másodvetésű zöldtrágyázás nem kivitelezhető. Alkalmazható olyan területeken is, amelyek nehezen művelhetők, a zöldtrágya növények után pedig őszi vetésű növény is kerülhet.
FEDETT TARLÓ vagy HERETAKARÓS zöldtrágyázás során két módszer alkalmazható. Alávetéskor egy időben vetnek tavaszi kalászossal (pl. tavaszi árpával) valamilyen pillangóst (vöröshere, fehérhere, komlós lucerna, korcshere, somkoró, bíborhere, szarvaskerep), vagy fűfélét (pl. angol perjét). A másik módozat a rávetés, őszi kalászosra vetnek tavasszal pillangós növényt. A kalászosok termése kevesebb lehet, ugyanakkor egyes tanulmányok szerint a pillangósok nitrogén megkötése pozitívan is befolyásolhatja a termésmennyiséget. A módszer előnye, hogy a gyenge kezdeti fejlődésű zöldtrágyanövények már megerősödnek a gabona betakarítás idejére. Továbbá, a rávetett vagy alávetett növények nem igényelnek külön talajmunkát.
SARJÚ-ZÖLDTRÁGYÁZÁS során évelő pillangós növények első növendékét takarmányként hasznosítják, a másodikat – a sarjútermést – pedig zöldtrágyaként a talajba dolgozzák.
TARLÓ-, vagy MÁSODVETÉSŰ ZÖLDTRÁGYA jól beilleszthető a vetésforgóba. A zöldítés előírásának is megfelel ez a módszer. Korán lekerülő elővetemények (borsó, repce, őszi vagy tavaszi kalászos) esetén alkalmazható. A zöld növényi részeket még ősszel bedolgozzák a talajba, vagy az elfagyott növényeket mulcsként a talaj felszínén hagyják (talajvédelem) és tavasszal forgatás nélkül munkálják be.
Az ÁTTELELŐ ZÖLDTRÁGYÁZÁS a másodvetésű zöldtrágyázás egyik módozata, amely szintén megfelel a zöldítésnek. Az áttelelő zöldtrágyanövények vetése ősszel történik, beforgatásuk pedig kora tavasszal.
TAKARÓNÖVÉNYES ZÖLDTRÁGYÁZÁS módszere főként szőlő- és gyümölcstermesztő ültetvényekben jellemző. A takart felület lehet teljes, minden sorköz, vagy minden második sorköz. A fedettség időszakát tekintve a legjellemzőbb az egész éves fedettséget biztosító évelő keverékek használata, de alkalmazható tavasztól-őszig, nyár végétől őszig, valamint nyár végétől a következő év tavaszáig is.
