Szőlő

Jelenleg a világ közel 100 országában termesztenek szőlőt. Ezek közül öt (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Törökország, Amerikai Egyesült Államok) birtokolta a világ összes szőlőterületének több mint 51%-át. Spanyolország szőlőültetvényeinek összes területe meghaladta az 1 millió ha-t, s ettől az értéktől Olaszország és Franciaország is alig maradt el. A világ évi összes szőlőterméséből Európa részesedik a legnagyobb arányban (55,3%), utána Amerika (21,1%), majd sorrendben Ázsia (17,2%), Afrika (4,9%) és Óceánia (1,5%) következik., Az évi összes szőlőtermés közel 82%-át borrá dolgozzák fel, 12%-át friss gyümölcsként értékesítik, 5%-ból aszalt szőlő (mazsola) és a maradék 1%-ból pedig egyéb termék (üdítőital, szőlőlé stb.) készül. A termés különböző termékekké való feldolgozásának aránya a kontinensek, az egyes országok, valamint a termés mennyisége és minősége szerint eltérő. Európában például a szőlőtermés közel 90%-át használják fel borkészítésre, viszont Ázsiában ugyanez az arány csak 6%. A borszőlőket étkezésre nem nagyon használják, ugyanakkor az étkezési- és a mazsolaszőlő-fajták termésének több mint fele nem saját kategóriájában hasznosul. A kontinensek közül bortermésével messze kiemelkedik Európa (75,0%), utána Amerika (16,8%), Afrika (3,5%), Ázsia (2,4%) és végül Óceánia (2,3%) következik. Előző években Óceánia bortermelésben rendszerint megelőzte Ázsiát. Ami hazánkat illeti: 22 történelmi borvidékünk közül a legnagyobb a Kunsági Borvidék (20 365 ha), mely jelentősége a filoxéra vész után az un. immunis homoktalajok miatt nőtt meg. (60 % kvarc tartalom, beomló járatok), a legkisebb a Nagy-Somlói Borvidék (553 ha). A rendszerváltáskor 120 000 hektár terület (6 millió hektoliter bor bor), ma 63 000 ha-ra csökkent (3 millió hektoliter bor). A mennyiségi termelésről és a korszerűtlen művelésmódokról (Lenz-Moser, egyes-kettes függöny), áttért a szakma a minőségi termelésre (pl. ernyő művelésmód, tőkénként kis termés, magas hektáronkénti tőszám).

A szőlő fénykedvelő növény. A szórt fényt is jól hasznosítja, a teljes árnyékot azonban nem szereti. Árnyékban, kevés fényben az ízközök megnyúlnak, a rügyekben nem vagy alig differenciálódik fürtkezdemény, a virágok rosszul termékenyülnek, az elrúgás nagymértékű lesz, a levelek korán sárgulnak és elhalnak. Mindez a zsúfolt, széles lombfal belsejében is előfordulhat. A szőlő a fotoszintéziséhez a rendelkezésre álló fiziológiailag aktív fény mennyiségének 1–3, maximálisan 5%-áthasználja fel. Ez az érték a napfény-energia kihasználási együtthatója.

Az életfolyamatokhoz nélkülözhetetlenek a hőviszonyok. A vegetációs periódusok és fázisok csak a szükséges minimális hőmennyiség és hőhatási időtartam mellett folynak le. A szabadföldi szőlőtermesztés általában 9–21 ^°C-os évi középhőmérsékleti izotermák között folytatható eredményesen. Magyarország déli 2/3 része a 10–11 ^°C-os, az északi szőlőtermesztő tájak a 9–10 ^°C-os izotermák között terülnek el. A júliusi középhőmérséklet 20,1–22,7 ^°C. A tenyészidő középhőmérséklete 14 és 18 °C között változik. A legjobb minőségű termés a 10–16 ^°C-os évi középhőmérsékletű izotermák között terem. A 16–21 ^°C-os övezetben a szőlő bőven terem, de bora illat- és zamatanyagokban szegényebb, mint az előbbi övezetben.

Ahol az évi csapadék 500–600 mm, sikerrel lehet szőlőt termeszteni. A 400–450 mm-nél kevesebb csapadékú tájakon öntözéssel lehet kielégítő termést kapni. A 800 mm-en felüli csapadékot nem kedveli a szőlő.

A szőlő a talaj iránt különösebben nem igényes. A szőlőt több helyen talajhasznosító növényként termesztették és termesztik (pl. a Duna-Tisza közén a tápanyagban szegény laza homoktalajon).

A talaj szőlőtermesztésre való alkalmasságának meghatározásakor figyelembe kell venni annak eredetét, mechanikai összetételét, típusát, rétegezettségét, kötöttségét, humusztartalmát, tápanyagtartalmát, színét, mélységét, vízáteresztő és víztartó képességét, kémiai sajátosságait, mésztartalmát stb. Itt szeretnénk utalni a talajvizsgálat fontosságára (ProPlanta2) mellyel minden igény kielégítően meg lehet határozni az adott területre javasolt tápanyag mennyiségeket.

A szőlő tápanyagigénye

A szőlő tápanyagellátása a termesztett növények talajerő-gazdálkodására érvényes általános célokon túl az egyéves növényektől lényegesen különböző sajátos vonásokkal is rendelkezik: a szőlő sokéves, fás szárú növény, mélyen (gyökerei zöme a 0,3–0,6 m-es talajrétegben található) és szerteágazóan gyökerezik, ennek megfelelően a tápanyagokat is ebbe a zónába kell juttatni. A szőlő rügyeinek differenciálódása a terméshozást megelőző év nyarán (a virágzás körüli időszakban) megkezdődik, így a termés két egymást követő évben alakul ki. Tartalék tápanyagainak képzése, idősebb fás részekben történő raktározása s ezek későbbi felhasználása nagymértékű, a fitotechnikai műveletek (metszés, zöldmunkák) módosítják a tápanyag-felhasználást, a tápanyagok viszont visszahatnak a fitotechnikára és az egyéb termesztéstechnikai műveletekre. A termesztett fajták száma nagy, tulajdonságaik, igényeik igen változatosak. Kiterjedt az alanyhasználat, ami az alany–nemes kölcsönhatásán keresztül befolyásolja a nemes táplálkozását. Klímaérzékenysége miatt, kedvezőtlen időjárás esetén (téli–tavaszi–őszi fagyok) a tőke föld feletti részei gyakran károsodnak, ennek következtében a tápanyag-felhasználás az egyik évről a másikra nagymértékben módosul. A tápanyag-ellátottság a termés minőségén keresztül jelentős mértékben hat a bor minőségére, jellegére.

A tápanyagellátással is összefüggő további sajátosság a szőlőtőkét felépítő anyagok mennyisége és minősége. Számos forrásmunkában szereplő mérési adat összegzése alapján az összes biomassza mintegy 4/5 része víz, 1/5–e szárazanyag. A szárazanyag 30%-a nyersrost, 12%-a fehérje, 48%-a nitrogénmentes vonadékanyag, 4%-a zsír és mindössze 6%-a hamu. A hamualkotók között legnagyobb mennyiségben a kálium (42%) található meg. Az egyéb alkotórészek egyikének aránya sem éri el a 10%-ot, ami azonban az egyes ásványi elemek élettani szerepét, jelentőségét nem fejezi ki.

A szőlő nem tekinthető nitrogénigényes növénynek. Adagolásakor körültekintően kell eljárni, mert mind a N-hiány, mind a N-bőség káros következményekkel jár. A mikroelemek közül a szőlő bórigényét emelhetjük ki. Néhány szőlőtermő vidéken (pl. Balaton-felvidék) a Fe-hiány (klorózis) okoz súlyos, nehezen megszüntethető táplálkozási zavarokat.

I. A telepítés előtti tartalékoló trágyázás (alaptrágyázás)

A Nitrogénművek Zrt. 2018-ban is folytatja az immár több mint 11 éves folyamatos múltra visszatekintő talajvizsgálaton alapuló (NTSZ - Növény és Talajvédelmi Szolgálat) költség- és környezetkímélő szaktanácsadási programját (Pro Planta MTA-TAKI - Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete), amely hosszú távú és sikeres együttműködés fenntartását teszi lehetővé a kertészeti szereplőkkel.

Kedvezményes talajminta és levélminta bevizsgálási lehetőség: Genezis kertészeti üzletkötő-szaktanácsadó partnerén keresztül most lehetősége van kedvezményes (4400 HUF + ÁFA/minta) bővített talajvizsgálatra küldeni a megvett mintáját akkreditált laboratóriumba. A minták laborba szállításáról mi gondoskodunk! (Levélanalízis 6000 HUF + ÁFA/minta bővített vizsgálat mikroelemekkel).

A vizsgálat kiterjed a makro- és mezo elemeken kívül a fontosabb mikroelemekre is! A vizsgálati jegyzőkönyv alapján igény szerint szaktanácsot is készítünk 35 eltérő kertészeti kultúrában.  

II. Termő korú szőlő ültetvény tápanyag-utánpótlása (fenntartó trágyázás)

A szőlő kimondottan érzékeny a klórra, ezért javasoljuk a kloridmentes, azaz szulfátos komplex prémium NPK műtrágyánkat. Amennyiben még is klóros műtrágyát használ (kiváló a szőlőnek a következő prémium termékünk: Genezis NPK 7:10:32+ME) szigorúan be kell tartani a 6 hónapos szabályt! (A nyugalmi időszak kezdetekor, késő ősszel kell bedolgozni, hogy a fakadásig elteljen a biztonsági időszak.)

III. Termő korú szőlő ültetvény levéltrágyázása

A lombtrágyázás akár öntözött, akár öntözési lehetőséggel nem rendelkező ültetvényekben is egyaránt javasolt, sőt szakmai szempontból kötelező!

Vállalatunk elkötelezett a legkorszerűbb kelátképző anyagok használatát illetően. Kísérleteink azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. Az EDDHSA (etilén-di-amin di-hidroxi-szulfofenil-acetát) szerves kelátképzőt gyártjuk, sikerességéről tanúskodjon az alábbi táblázat.

További lehetőség, hogy a Biokontroll Hungária Kft engedélyezte a biotermesztésben az alábbi táblázatban felsorolt készítményeinket. Az öko-biotermesztésben mindig gond a tápanyagutánpótlás, tehát bátran alkalmazzuk a termékcsalád összes tagját.

Termékeink a konkurrens termékeknél olcsóbbak, kedvező ár-érték arányúak. Minden esetben keressék üzletkötőinket, mindenkinek tudunk megoldást javasolni. Nézzük most termékeinket, a javasolt fenológiai stádiumokhoz kapcsolódóan.

A szőlő növényvédelme kapcsán is jelentős számú készítménnyel állunk partnereink rendelkezésére. A kórokozók, kártevők (a jelentősek vastag betűvel szedve) rövid ismertetése után mutatjuk be palettánkat.

A szőlő kórokozói

Levélsodródás vírus (Grapevine leaf roll closterovirus GLRV), Krómmozaik vírus (Grapevine chrome mosaic nepovirus (GCMV), Agrobaktériumos gyökérgolyva, Aranyszínű sárgaság fitoplazma Grapevine flavescence dorée.

Szőlő peronoszpóra (Plasmopara viticola): a szőlő legjelentősebb betegsége. A levél színén klorotikus foltok, fonákon penészbevonat.A virágon, bogyókon is megjelenik. A fertőzött rész elpusztul, a lomb lehull. Telelés oospórával a növényi maradványokon. Tavasszal 10-13ºC-on indulnak fejlődésnek, 10mm csapadék lehullása esetén. A sporangiospórák az esőcseppekkel felverődnek a levelekre. Apresszóriumot és hausztóriumot fejleszt. Nem törölhető le, nincs illata. A csemegeszőlő fajták fogékonyabbak. 

Szőlőlisztharmat (Uncinula necator): A bogyó héja felreped=sérves bogyó. Ez utat nyit a Botrytisnek. Fennmaradás a rügyekben micéliummal vagy a leveleken: kazmotéciumokkal-ivaros termőtestek. A micélium -15ºC alatt károsodik. Ezekkel a hajtásokkal indul meg a primer fertőzés a konídiumokkal.)

Szürkepenészes rothadás (Botryotinia fuckeliana/Botrytis cinerea): Fertőzési szakaszok: 1., virágzás végén 2., fürtzáródáskor 3., zsendüléstől. A levelek elhalnak, rajtuk szürkés konídiumtartó gyep található. Virágzáskor a fürtkocsány besüpped, barnul. Zsendüléskor: a beteg bogyó rothad, alkoholos erjedés indul meg. Ezt nevezzük zöldrothadásnak. Konídiummal terjed.

Orbánc (Pseudopezicula tracheiphila): Tünet: csak a levélen. Levélerek közötti rész sárgul, majd barnul, vörösödhet is. Az apotécium telel át a fertőzött növényi maradványokon, az aszkospórák szóródása májusban kezdődik.

 Eutipiás elhalás (Eutypa lata / Libertella blepharis:

A fás részeken, sebzések környékén hosszanti irányban rákos sebek, bennük piknídiumok. A peritécium telel át. Az aszkospórák fertőznek, a sebzéseken keresztül. Véd.: sebkezelés, beteg tőkék eltávolítása.

ESCA (Fomitiporia mediterranea, Phaeomoniella chlamidospora, Phaeoacremonium sp.)

 A szőlő kártevői

Vírusvektor fonálférgek (Xiphinema index, X. italica): szívogatás miatt a szőlő gyökércsúcsán és közvetlenül mögötte a sejtek hipertrófikusan megnövekednek, a gyökér megvastagszik, növekedése leáll, majd elpusztul. ennek hatására újabb gyökérképződés indul meg. A szőlő gyökérzónájában él, kívülről szívogatja a gyökereket és a szájszuronyát a gyökér szöveteibe süllyeszti. Tojásait a talajba helyezi.

Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus)

Az aranyszínű sárgaság fitoplazma (Phytoplasma vitis) vektora, invazív faj, 2013-ban a Zalai Borvidéken (Letenye térségében) jelent meg.

Szőlő gyökértetű (filoxéra) (Viteus vitifolii): fő kárt a gyökéren élő alakja okozza, a levéllakó alak a leveleken gubacsokat okoz. 2 éves fejlődésű.

Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis): a levelek kicsik, ráncosak, kanalasodnak. A kifejlett atka telel a kéregrepedésekben. Rügyfakadás után a levelekre vándorolnak. Tömeges szaporodás május végétől. szeptemberben vonulnak telelőre. Term. ell.: Euseius finlandicus ragadozó atka.

Szőlő gubacsatka (Eriophyes vitis): egyedüli tápnövénye a szőlő, kifejlett atkák telelnek a rügyekben, táplálkozásuk rügyek duzzadásakor kezdődik, gubacsban élő atkák szaporodnak, az atkák lombhullást megelőzően húzódnak a rügyekbe. szivogatás miatt a levél fonákán besüllyedő foltokban fehér, rózsaszín később barna szöszösödés képződik.

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

Szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae): fő kártevő az imágó. Átrágja a levélnyelet és besodorja. N=1, imágó telel, április közepén jön elő. Érési táplálkozás, majd párosodik, petét rak. 1 összesodort levélbe 4-6 pete. A lárvák július végére fejlődnek ki. Kirágják magukat és a talajba másznak bábozódni. Új imágók augusztusban jelennek meg, de ezek már áttelelnek a talajban, csak kis része mászik elő, de tojást már nem rak.

Nagyfejű csajkó Lethrus apterus: alkalmi kártevő a kötött talajú szőlőkben, a kivájt költőüregben a nőstény a hím által beszállított szőlőlevelekből készít golyócska formájú táplálékot a fejlődő lárváknak.

Német darázs (Vespa germanica), darazsak (Vespidae): szüretkor okozhatnak nagy károkat, csapdázni kell.

Zöld cserebogár (Anomala vitis) : a leveleket rágja, csak az erek maradnak meg, lárvák a növények gyökereiből élnek, 3 éves fejlődésű faj, mind 3 telet a talajban tölti pajorként, májusban június elején bábozódik, imágó rajzása június- július. Teljes lombveszteséget is okozhatnak

Firkálóbogár (Adoxus obscurus) : a lárva gyökéren károsít, imágó levélen firkál.

Pirregő tücsök – Oecanthus pellucens : a szőlővenyigébe helyezi tojásait. 1 nemzedékes, tojás alakban telel növényi szárakban, a lárva apró rovarokkal (levéltetű) és virágrészekkel táplálkozik. Hímek adnak ki pirregő hangot.

Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana): kora tavasszal a hernyó a rügyeket pusztítja, majd a leveleken hámozgat, később a leveleket összeszövi és az így kialakult levélgubacsban táplálkozik. Egy nemzedékes, L1-es lárva telel a kéregrepedésekben. Rügypattanástól jönnek elő és kezdik el a károsítást. Később bebábozódik (a levélgubacsban általában) és júniusban jön elő az új imágó. A nőstény a levelekre csomókban petézik. Előrejelzés: fénycsapda, feromoncsapda.

 Tarka szőlőmoly (Lobesia botrana): a fiatal hernyók kirágják a virágbimbók és a kis bogyók belsejét, majd fejlődésük előre haladtával kívülről rágják a fürtrészeket. Sűrű szövedékfészket készítenek ahol több hernyó is együtt van. Második nemzedék a szövedékben a zöld bogyó belsejét rágja, harmadik a érőfélben lévő vagy érett bogyót rágja. száraz időben aszusodnak, nedvseben botritisz is megtámadhatja. Három nemzedékes,a báb telel. A nőstény a levelekre petézik.

Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) : a fiatal hernyók kirágják a bimbókat, az éppen kötődő bogyókat, szövedékükkel összeszövik a fürtkezdeményeket és fürtöket. Második nemzedékük a zöld bogyókat rágja. 2 nemzedékes, bábok telelnek át kéregrepedésekben szövedékgubóban. 16 fok felett kezdenek el rajzani, május körül. Főleg a virágzati részekre helyezi tojásait, de a száron és leveleken is előfordulhat.

Nézzük most a Genezis partnerhálózat által forgalmazott palettát: