Napraforgó

A napraforgó Észak-Amerika nyugati részéről származik. Európában először dísznövényként honosodott meg az 1550-es években. Az olajtartalmának kivonásának szabadalmát 1716-ban fogadták el, de e célból való termesztése csak az 1800-as években kezdődött el. Ma a napraforgó az egyik legfontosabb szántóföldi növényünk. Jelentőségét az emberi táplálkozáshoz nélkülözhetetlen olajtartalma adja. Hasznosulása az emberi szervezetben 98 %. A napraforgó étolaj 85-90 %-ban tartalmaz telítetlen zsírsavakat, melynek 35-40 %-a olajsav, 55-65 %-a linolsav. Olaja a linolsav csoportba tartozó félig száradó olaj, jódszáma 119-136. Jelentős a D- és E-vitamin tartalma. Az olaj legnagyobb része a magbélben található. A magbél olajtartalma 65-70 %, nyersfehérje tartalma 20-25%. Fehérjetartalmának nagy része vízben és híg sóoldatban oldódik. Az olajipari melléktermékként keletkező extrahált napraforgódara értékes fehérjetakarmány. Ennek nyersfehérje tartalma általában 37-42 % közötti, nyerszsír tartalma 1-2 %. A 20 fehérjealkotó aminosav közül 17-et tartalmaz. Kinyerhető olajtartalma általában 44-55 %, hibridtől, évjárattól és az agrotechnikától függően.

A napraforgó vetésterülete 1922-1930 között kb. 2200 ha, 1960-1965 között kb. 115 000 ha, 1980-1985 között kb. 310 000 ha volt. Vetésterülete elérte 2012-ben 615 000 ha-t. Ennek további növelése agronómiai szempontok miatt (monokultúrában nem termeszthető) nem kívánatos. Hazai termésátlaga a kezdeti 0,76 t/ha-ról az 1980-2013 közötti években 1,2-2,4 t/ha-ra nőtt. Az adott gazdaság, illetve tábla szintjén ez természetesen egy átlagos évben 3,5-4,0 t/ha, kedvező időjárási viszonyok között 4,0-5,0 t/ha körül alakul, megfelelő szintű agrotechnika (vetésváltás, talajművelés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) mellett. Kedvezőtlen feltételek mellett átlagtermése 1,8-2,5 t/ha.

A vetésterületének nagymértékű növekedése többek között jövedelmezőségének és viszonylag alacsony tápanyagigényének köszönhető. Ez utóbbi kiterjedt gyökérrendszerének, kiváló tápanyag- és vízhasznosító, valamint adaptációs képességének köszönhető. Terméseredményének nagymértékű ingadozása nemcsak a változó időjárási feltételekkel, hanem a nem megfelelő tápanyag-utánpótlással is magyarázható. Sokszor csak nitrogén műtrágyát juttatnak ki a gazdák, abból is keveset (40-60 kg N/ha), pedig a ma termesztésben lévő hibridek ettől jóval nagyobb nitrogén dózis (70-110 kg/ha) mellett adnak nagy termést. Ráadásul a kaszat és olajképződéshez szükséges a foszfor (40-70 kg/ha), kálium (40-100 kg/ha), magnézium, kalcium, kén, bór, réz és cink utánpótlása is, a talaj tápelem-ellátottságához és a reálisan tervezhető terméshez igazodóan.

Tápanyagigénye

A napraforgó hazánkban a legnagyobb területen termesztett olajnövénye. Víz és tápanyagigényes kultúra, 1 tonna kaszatterméshez (és a hozzátartozó melléktermékhez) a növény a következő tápelem mennyiségeket használja fel:

• Nitrogén: 41 kg/t
• Foszfor:30 kg/t
• Kálium:70 kg/t
• Kalcium: 24 kg/t
• Magnézium: 12 kg/t
• Kén: 10 kg/ha

A mikroelemek közül különösen érzékeny a bór hiányára!

1. Őszi alaptrágyázás a talajba dolgozva

A napraforgó szakszerű tápanyag-visszapótlása komplex kérdés, alapvető fontosságú figyelembe venni a - választott hibridhez és a termőhelyhez igazodó - harmonikus makro-, és mikroelem trágyázást. Foszfor és káliumigénye jelentős, gyengébb termőhelyeken még trágyázás mellett is meghaladhatja talaj tápanyag-szolgáltató képességét.  A kálium-utánpótlás fontos a szárszilárdság, a szárazságtűrés és a betegség ellenállóság javításában, valamint a megfelelő olajtartalom kialakításában. A foszfort és a káliumot alaptrágyaként az őszi szántással célszerű a talajba juttatni, hogy tavasszal könnyen felvehető formákban kellő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Agyagos vályog, agyag és nehéz agyag fizikai féleségű talajokon, aszályos körzetekben a nagyobb lekötődés (nehezebb felvehetőség) és a rosszabb hasznosulás miatt a foszfor és kálium kijuttatása feltétlenül indokolt még jó, igen jó ellátottság esetén is. Amennyiben jelentős mennyiségű tarló és gyökérmaradvány is alászántásra kerül, feltétlenül adjunk nitrogént a káros pentozán hatás elkerülése érdekében. Az őszi nitrogén kijuttatásánál fontos, hogy a műtrágya nitrátformában a lehető legkisebb mennyiségben tartalmazza a nitrogént, mert az könnyebben kimosódik az őszi, téli csapadék hatására.

 2. Tavaszi alaptrágyázás vetés előtt bedolgozva

Amennyiben az ősz folyamán nincs lehetőségünk alapművelésre, tápanyag-visszapótlásra, válasszuk a kora tavaszi alaptrágyázást. Az NPK műtrágya megválasztása során fontos szempont, hogy ezek a műtrágyák a foszfort és a káliumot könnyen felvehető formában tartalmazzák. Tavasszal a nitrogén mellett ne feledkezzünk meg a napraforgó kénigényéről sem. A kénben egyre inkább szegényedő talajainkon, tavasszal a kén pótlása is javasolt.

3. Tavaszi startertrágyázás vetéssel egy menetben

A napraforgó nitrogén igényének kielégítése egyaránt fontos a termés mennyisége és minősége szempontjából. Hiánya terméscsökkenéshez vezet, azonban túladagolása illetve az egyoldalú N trágyázás a kezdeti fejlődési időszakban túlzott hajtásnövekedést okoz a gyökérfejlődés rovására.

A nitrogén túladagolása napraforgóban fokozza a tányér gombabetegségekkel szembeni fogékonyságát, növeli a kaszatok fehérjetartalmát és csökkenti az olajtartalmát. A nitrogént starter műtrágyaként tavasszal magágykészítéskor, vagy a vetéssel egy menetben is kiadhatjuk. Célszerű a Genezis starter NP műtrágyák használata, hiszen a nitrogén mellett foszfort is tartalmaznak, mellyel a gyökér fejlődését segítjük, valamint még jelentős mennyiségű kén is található ezekben a műtrágyákban. Különösen foszforhiányos, nehezen felmelegedő, a vetés utáni időszakban túlnedvesedett, hideg talajokon a kezdeti foszforhiány kialakulásának megakadályozása, a gyökérfejlődés segítése érdekében javasoljuk a Genezis Gold NP starter mikrogranulátum használatát.

A mikrogranulátum közvetlenül a mag mellé, a növény gyökérzónájába kerül, azt táplálja. A nitrogén és foszfor tartalmának köszönhetően felgyorsul a csírázó napraforgó növényke kezdeti fejlődése, javul a növény tápanyag- és vízfelvétele, ellenállóbb lesz a környezeti stresszel szemben.

4. Fejtrágyázás kultivátorozással egy menetben4-6 leveles állapotban

A napraforgó nitrogén adagjának megosztása elsősorban laza talajokon indokolt. A szükséges mennyiséget tápkultivátorral érdemes kijuttatnunk a napraforgó intenzív növekedésének elősegítése érdekében. Figyelembe véve a napraforgó mészigényét, főleg savanyú talajokon, kalcium tartalmú nitrogén műtrágya, Pétisó használata javasolt. Nem savanyú, aszályérzékeny talajon, száraz időszakban, a nitrogén jobb érvényesülése érdekében javasoljuk a folyékony nitrogén műtrágya használatát.

 5. Első lombtrágyázás 6-8 leveles állapotban

A napraforgó termesztése során már az első levéltrágyázás során gondoskodnunk kell a mikroelemek pótlásáról. A mikroelemhiány megelőzésére és kezelésére választhatunk célzottan egy vagy csak néhány mikroelem pótlására alkalmas levéltrágyát, illetve több elemet tartalmazó készítményt. A lombtrágya kijuttatható az első gombaölő szeres kezeléssel egy menetben, vagy akár külön menetben is. Ekkor a jobb fejlődés érdekében nitrogént is pótolhatunk levélen keresztül. A mikroelemeket kelatizált formában tartalmazó lombtrágyáink hatékonysága, hasznosulás kedvezőbb, mint az úgynevezett sóoldatoké.

 6. Második lombtrágyázás 10 levelestől csillagbimbós állapotig

Ebben az életszakaszban kiváltképp, ha eddig nem tettük, gondoskodnunk kell a kén és a bór pótlásáról. A megfelelő bór ellátottsági szint kulcsfontosságú a termékenyülésben. Ezért csillagbimbós állapotban (vagy ahhoz minél közelebb) a növényvédő szeres kezeléssel egybekötve használjunk magas bórtartalmú levéltrágyát, amivel a megfelelő terméskötéshez szükséges bórt kijuttathatjuk.

A napraforgó Genezis termékekre alapozott tápanyag-utánpótlási technológiája