Szelídgesztenye

Magyarországon hosszú ideig a gesztenyefák szórványban voltak, és az erdei fákról lehullott terméseket gyűjtötték. A gesztenye iránti kereslet hatására az 1960-as évek végétől Nyugat-Dunántúlon oltvánnyal létesítettek üzemi ültetvényeket, ezek azonban az elmúlt időszakban fokozatosan tönkrementek, elsősorban az Endotia parasitica által okozott kéregelhalás és más növényvédelmi problémák miatt. A gesztenye teljesen kiszorulhat a termesztett fajok köréből, ha nem oldódik meg sürgősen a kórokozókkal szemben ellenálló fajták telepítése illetve az integrált védekezés lehetőségeinek kidolgozása. Zalában a szakemberek mind ezek ellenére azt tartják, hogy a szelídgesztenyét nem lehet „kicsalogatni az erdőből”.

Éghajlat és talajigény

Kiegyenlített klímát, legalább évi 700 mm csapadékot, magas páratartalmat és széltől védett fekvést igényel. Csak a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, káliummal jól ellátott, 6 pH-értéke alatti savanyú kémhatású talajokon termeszthető, a meszet egyáltalán nem tűri. Nem megfelelő talajon fája satnya lesz, kevés virágot hoz, amelyekből mag nélküli, léha termések fejlődnek.

Minden tonna gesztenyetermés - lombbal és a faanyag-növekedéssel együtt számolva – 16,4 kg nitrogént, 2 kg foszfort, 9,8 kg káliumot von ki a talajból. Ezeket a mennyiségeket fenntartó tápanyagigénynek tekinthetjük.

A termőkori fenntartó műtrágya szükségletét szaklaboratóriumi vizsgálattal, levélanalízissel állapíthatjuk meg. Az átlagos ellátottság akkor optimális, ha a levél szárazanyagában 1,98-2,34 % nitrogén, 0,2 % foszfor, 1,0-2,0 % kálium, 0,7-1,0 %kalcium és 0,25-0,35 % magnézium található.

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.