Szamóca

A szamóca a bogyós gyümölcsűek közül a világon a legismertebb és a legnagyobb mennyiségben termesztett. Tetszetős külleme miatt is méltán népszerű a fogyasztók körében. Kiváló zamata és harmonikus íze páratlan a gyümölcsök között. Sokan a szamócát a „gyümölcsök királynőjének” tartják.

A gyümölcs 88-91% vizet, 6-8% cukrot, 1,5-1,8% szerves savat, 1,2-1,5% cellulózt, 0,5-1,0% fehérjét, 40-100 mg C-vitamint és jelentős mennyiségű ásványi sót, főleg káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és vasat tartalmaz. Fogyasztása táplálkozásélettani szempontból is előnyös. Az alacsony energiatartalommal, magas sav-, cellulóz- és vitamintartalommal rendelkező szamócagyümölcs étrendi hatása kiváló. Anyagcsere-élénkítő és étvágyfokozó hatása is van.

A szamóca érési időszakát tekintve kiemelkedik a hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül, mert az egyik legkorábban érő gyümölcsünk. Koraisága még további 2-3 héttel növelhető. Előnye még, hogy könnyen szaporítható, és az ültetés után gyorsan termőre fordul. Megfelelő telepítési időpont megválasztása esetén az ültetéstől számítva egy éven belül teljes termést ad. Az ültetvény időtartama mindössze 1-3 esztendő, beruházási költsége rövid időn belül megtérül. A szamócaültetvény rövid időtartama lehetővé teszi a gyors fajtaváltást is.

A szüret ma már részben gépesíthető, de a legjövedelmezőbb a friss fogyasztásra és a gyorsfagyasztásra kézzel betakarított szamóca. A termesztés munkaerő-szükséglete a betakarítás idején igen nagy. Ezért is honosodott meg a század elején Nagy-Britanniában és az USA-ban a szamócatermesztésben a „szedd magad” értékesítési forma.

A kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező szamóca a friss fogyasztás mellett a sokoldalú feldolgozás lehetőségét is biztosítja. A gyorsfagyasztott gyümölcs a konzerv- és édesipari termékek felhasználhatóságát és fogyaszthatóságát is tovább szélesíti.

Az erdei szamóca nevének megfelelően erdők és vízfolyások kísérőnövényeként díszlik. E termőhelyek párásabb, túlzottan fel nem melegedő klímája, a felső talajréteg gazdag szervesanyag-tartalma és a korhadó avartakaró nedvességet megőrző hatása jelentik a szamóca optimális környezeti feltételeit.

Alakgazdagságának és fajtaválasztékának köszönhető, hogy igen eltérő klíma- és talajviszonyok mellett is termeszthető. A fajták klímaadaptációs képessége azonban örökletes tulajdonságaiknak megfelelően változatos. Éghajlati övezetenként, sőt azon belül termőhelyenként ezek használhatósága nagymértékben eltérhet, ezért az adaptációs vizsgálatokra a külföldi fajták esetében feltétlenül szükség van.

A klímaelemek közül elsősorban a hőmérséklet és a fényviszonyok szabályozzák alapvetően az életműködést, a vegetatív és generatív tevékenységet, a szamócahajtatás lehetőségét Tavasszal a hőmérséklet és a nappalhosszúság növekedésével a vegetatív tevékenység kerül előtérbe. Hosszú nyelű, nagy felületű levelek fejlődnek, az ostorindák képződése és gyors növekedése jellemző erre az időszakra. A nappalok rövidülésével a levelek és az ostorindák képződésének üteme, a levélnyelek hossza és felülete is csökken. A nyár második felétől kezdődően a szamóca vegetatív tevékenysége csökken, az oldalrügyekből a gyökértörzs elágazódik. Nyár végén és ősszel a nappalhossz rövidülésével és a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan a generatív tevékenység, a virágrügyek differenciálódása kerül előtérbe. A mérsékelt égövi rövid nappalos, nagy gyümölcsű szamócafajtáknál 12-13 órával rövidebb megvilágítottság szükséges a rügyek differenciálódásához. A virág-rügy kialakulásához 4-6 hét rövid nappalos időtartam szükséges.

Minden szamócafajtának sajátságos a napszakigénye. A folyton termő fajták napszakközömbösek. Egy részük fakultatív rövid napszakos.

A mérsékelt égövi fajták télen, a mélynyugalmi időszakban vagy a hótakaró alatt a –20 és –25 °C-ot is elviselnek a levelek védelmében. A levelek védőhatása hótakaró nélkül még –10-15 °C-ig is érvényesül. A szamóca téli fagyérzékenysége nagymértékben függ az őszi felkészülési időszak hosszától, a kedvező fény- és hőmérsékleti viszonyoktól. Fagyérzékenysége a tél második felében a felmelegedéseket követően megnő.

Hazánkban öntözés nélküli termesztésénél a csapadék mennyiségének meghatározó szerepe van a terméshozam nagyságában és a gyümölcsminőség alakulásában. Éghajlati övezetünknek megfelelő klimatikus adottságok mellett 800 mm körülire tehető a szamóca csapadékigénye. A természetes csapadék mennyisége egyetlen szamócatermesztő körzetünkben sem elégséges, de különösen nem a vízigényes időszakban. Legtöbbször a csapadék hiánya a legkorlátozóbb tényező, mégis a május végi–júniusi gyakori esőzések nagy kárt tesznek a gyümölcsökben.

Termesztésére a széltől védett, napos, korán felmelegedő termőhelyek a legalkalmasabbak. Az erős szelek csökkentik a növekedést, és a virágok hiányos termékenyülését okozhatják. Szeles területen növekszik a téli fagykárok veszélye, mert a védelmet nyújtó hótakarót a szél elhordja.

A szamóca igen változatos talajadottságok mellett is eredményesen termeszthető, de legkedvezőbb a jó víz- és levegőgazdálkodású, gyengén savanyú, humuszos, barna színű homokos vályog- és öntéstalajok. Annak ellenére, hogy gyökérzetének többsége sekélyen helyezkedik el, mégis a mélyrétegű talajok a legalkalmasabbak. A termőréteg vastagsága legalább 60-90 cm legyen. Az ennél sekélyebb termőrétegű talajok rendszerint kedvezőtlen vízgazdálkodásúak. A kavicsos, a sülevényes homok-, az erodált, a szikes, a nehéz kötött és vizenyős talajok alkalmatlanok a termesztésre.

A talaj kémhatásával szemben toleráns. Termeszthető 4,5-8,5 (vízben mért) pH-értékű talajokon, de legkedvezőbb az 5,0–7,0 pH-érték közötti tartomány. 8,0 pH-érték és 10-15% CaCO3-tartalom felett a klorózisra érzékeny. Ugyanez mondható el a 0,15%-nál magasabb vízoldható összes sótartalom esetén is.

A szerves anyagban gazdag talajt meghálálja. Az abban szegény talajokon jobban károsítják a gyökérgombák és a talajlakó élősködők.

A jó levegőzöttség az ültetvény talajának egyik alapvető követelménye, mert a gyökérzet életképessége és élettartama, az oxigénszegény rizoszféra nagymértékben csökken. A gyökerek oxigénigénye magas. Különösen a víz- és tápanyagfelvevő hajszálgyökerek érzékenyek a talaj levegőtlenségével szemben. A felvevőgyökerek még pár napos vízborítottságot sem bírnak ki károsodás nélkül.

A talajvíz a felszíntől számítva 80-100 cm-nél magasabbra nem emelkedhet. A talaj természetes levegőgazdálkodása azért is fontos, mert az ültetvény létesítése után már mély talajművelés nem végezhető. Külföldön kötöttebb és nedvesebb talajokon a talajszintből kiemelkedő, különböző magasságú bakhátakon történő termesztés terjedt el.

Az ültetvények létesítésére a védett, könnyen felmelegedő talajú déli, délkeleti és délnyugati, enyhe domboldalak a legkedvezőbbek. Mély fekvésű, fagyzugos területekre ne telepítsük. A leendő ültetvény talaja évelő gyomoktól, káros talajgombáktól és gyökérkártevőktől mentes legyen.

Fajlagos tápanyagigénye gyengén kálium túlsúlyos. Egy tonna termésre vetítve 6 kg N, 1,6 kgP2O5 és 7 kg K2O hatóanyaggal számolhatunk a tápanyagellátásban. A termésmennyiség és növényfejlődés szempontjából meghatározó a jó nitrogén ellátás. A nitrogén túladagolás azonban súlyos minőségromlás, növényegészségügyi következmények, táplálkozási zavarok okozója lehet. A kálium szerepe a gyümölcs minőségének alakulásában döntő.

A tápanyagellátás szerepe két ciklusban meghatározó. Az első, kihajtástól termésérésig, az adott termő évre hat erősebben. A szüret utáni rövid nyugalmat követően a tő erősödéséhez, elágazásokhoz, illetve kléső ősszel a rügydifferenciálódáshoz vesz fel ismét intenzívebban tápanyagot a növény. A nagy mennyiségű tápanyag raktározása a gyökértörzsben és gyökerekben történik. A egyéves nyári ültetésnél termesztésben természetesen a palánta kondiciója, majd a gyökeresedési időszak indítása és a tavaszi folyamatos ellátás a tápanyag technológia menete.

Levelek kedvező tápelemtartalma szüret idején (PAPP-PORPÁCZY, 1999)

A szamóca tápanyagszükséglete, kg/ha termő ültetvényben

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.