Mogyoró

A héjasok közül a mogyoró hazai termeszthetőségét vitatják leginkább. A közönséges mogyoró őshonos nálunk is, de a termésbiztonság szempontjából hazánk a termeszthetőség északi határán van. Inkább mediterrán flóraelemnek tekinthető. Termesztésének főként Törökországban, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Görögországban van jelentősége. Hazánkban a mogyorónövény elfagyásával nem kell számolni ugyan (hiszen a –25-35 °C-os hideget is elviseli, de a barkák már –16 °C-on károsodnak, kedvező esetben is legfeljebb –20 °C-ot bírnak el. A hazai termesztés biztonságát növelné a hosszú mélynyugalmi idejű és kései virágzású fajták nemesítése. Ezzel azonban a fejlett mogyorótermesztő országok nem foglalkoznak, mert náluk erre nincs szükség.

Éghajlat és talajigény

A mogyoró fényigényét a termőhely kijelölésekor és a tenyészterület megválasztásakor egyaránt tekintetbe kell venni. A talajjal szemben igényes növény. A túl nedves és a túl száraz talajokon egyaránt sínylődik. A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású és megfelelő levegőzöttségű, középkötött, enyhén nyirkos, 6-7 pH-értékű talajokat kedveli. Nagyon korai virágzása csak akkor köszönt be, ha a gyökerek tevékenysége korán megindulhat. Ezért nem alkalmasak a rossz vízellátású, nehezen melegedő, hideg talajok a termesztésére. Hazánkban a lejtők keleti–északkeleti oldala, vagy síkságon a védett déli fekvés felel meg számára. A mélyedéseket, fagyzugokat feltétlenül el kell kerülni.

A szakirodalmi adatok szegényesek, alapvetően elfogadható, hogy a mogyoró tápanyagellátási jellemzői hasonlítanak a manduláéhoz.

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.