Köszméte

Hazánkban a termesztése – bár a növényt már jóval korábban is ismerték a házikertekben – az 1870-es években, a filoxéra által kipusztított szentendrei szőlők helyén (kisebb mértékben Gyöngyös környékén) kezdődött. Termesztésének fellendülése az 1900-as évek elejére tehető. Térhódítása nem tartott ki sokáig, mert az amerikai köszmételisztharmat (Sphaerotheca mors-uvae) 1909-ben pusztítani kezdte az ültetvényeket. A kártétel megakadályozása érdekében Mohácsy Mátyás irányításával részben begyűjtötték és kísérletbe állították az Európában fellelhető összes köszmétefajtát azzal a céllal, hogy megtalálják a betegségekkel szemben leginkább ellenállókat. A világháború meghiúsította ugyan a kísérlet egzakt értékelését, de a behozott legjobb fajták elterjedtek a termesztésben. Okkal feltételezhetjük, hogy tájfajtáink és az utóbbi években pozitív szelekcióval kiemelt fajtáink is innen származtathatók. Napjainkban a legjelentősebb termesztőtáj Debrecen és környéke, a termesztés a Pallagi óriás fajtára épül.

Éghajlat és talajigény

A legerősebb tél sem tesz a növényekben kárt. Ugyanakkor a melegre, az aszályos periódusokra roppant érzékeny, még a leveleit is elhullajtja. A terület fekvését illetően az enyhén lejtős északi területeket kedveli. Az éghajlatot tekintve a hűvös, párás klímát és általában a hűvös talajokat részesíti előnyben. A talajjal szemben nem igényes. A savanyú talajokon díszlik a legjobban. Azonban a  talajvíz nem állhat 1-1,5 méternél magasabban, mert a magas vízállás az ültetvényekben jelentős károkat okozhat.

A köszméte tápanyagszükséglete hasonló a többi bogyósgyümölcséhez. A köszméte is klór érzékeny. Öntözésével nem csak a tápanyagfelvételt, hanem a nyári hőség elviselését is elősegítjük, amire nagyon érzékeny. A jó víz és tápanyagellátás a magasabb terméshozam és a termésbiztonság feltétele is. Hosszú időtartam vizsgálat eredményei szerint egyértelmű a komplett ellátás, illetve a megosztott nitrogén kezelések kedvező hatása. A nitrogénellátás a megosztott kezelésekkel akár 40 %-kal nagyobb termést jelentett üzemi vizsgálatokban. A jó nitrogén ellátottság mellett a megfelelő nedvességtartalom döntő. A nyári felmelegedés káros hatását az öntözés jó mikroklíma kialakítással is csökkentheti.

Sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszere miatt fontos a folyamatos tápanyag utánpótlás és öntözés. A zsendülés és termésérés idején, június közepe-végén végzett öntözés a termésmennyiséget jelentős mértékben növeli. A jó víz és tápanyagellátás 50-70 % terméstöbbletet is jelenthet.

A második döntő fontosságú időszak július közepétől augusztus végéig a termőrügy differenciálódás, mely a jó virágrügyképződéssel a következő év terméseredményének a meghatározója lesz.

A szakirodalom korábbi közleményeiben egymástól néha távol eső adatokat javasoltak a különböző bogyós gyümölcsök üzemi műtrágyázására. Az adatok a tápanyagszükséglet viszonyítására, a különböző területek és termesztési intenzitás számára tájékoztató jellegűek lehetnek.

Bogyós gyümölcsűek tápanyagszükséglete, kg/ha termő ültetvényben

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.